Műfajok
Helyszínek
Időpont: 2024. augusztus 19-20. hétfő-kedd
Helyszín: online program - Wekerlei Könyvtár honlapja és Facebook oldala
„Felkelt a napunk, István a mi urunk
Árad a kegyelem fénye ránk
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk
Szép Magyarország édes hazánk”
1983. augusztus 18-án mutatták be az "István, a király" című magyar rockoperát.
Az első történelmi témájú rockopera ősbemutatóját Budapesten, a városligeti szánkózódombon (azóta Királydomb) láthatta a közönség. Hatalmas siker volt, s ez a siker a mai napig töretlen. Csak 1983 augusztusában 6 előadáson 120 ezer néző látta „Sok mindenben áttörést jelentett a rockopera, vegyük például a szereposztást. Az István, a király a hagyományos színházi gyakorlat, a kemény rock zenével és a pop műfajjal való szembenállását törte meg, hiszen Pelsőczy László, Bereg Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter, Balázsovits Lajos színészek mellett az akkori "lázadó" rockerek: Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák "Bill" Gyula, Victor Máté kaptak főszerepet. A szerzők Szörényi Levente és Bródy János zenei múltja is a pop zenében gyökerezik.
Szent István király halála után negyvenöt esztendő táján, Szent László király országolván (ki hetedik volt Szent István után), parancsolat jöve Rómából, hogy szorgalmatoson keresnék fel a Szent István király testét, és mindazokét, kiket elejétől fogva eszközül választott volt Isten a szent evangéliom prédikállására és a magyar nemzetnek megtérítésére. Nagy örömmel engedvén a római pápa parancsolatjának Szent László király, az egész országban három napi böjtöt hirdete, imádságokkal és alamizsnálkodásokkal. Annak utána a püspökököt és egyéb papi rendeket egybegyűjtvén, világi urakkal és a népnek nagy sokaságával, a Szent István király koporsójához méne, de semmi erővel a koporsót meg nem mozdíthaták, míglen egy szent életű, tiszta szűz leányzó apáca által meg nem jelenté Isten, hogy Salomont, ki országbéli sok veszekedésekért fogságban tartatik vala, bocsátanák el; kit elbocsátván Szent László király, mindjárt a koporsó nagy könnyen felemelteték, melyet felvévén és azzal együtt szép processiót járván, a templom közepében egy szépen felékesíttetett oltárra tévék. Azon a napon és következő egész éjjel meg nem szűntenek a sok csudák. Kisasszony havának huszadik napján reggel szentmiséket szolgáltatván és egyéb isteni szolgálatokot elvégezvén, Szent László király a püspökökkel és a nemességnek főrendivel nagy ájtatossággal felnyiták a koporsót, és láták, hogy a Szent István király teste elolvadott, és a csontjai mintegy szép balzsamom színű olajban láttatnak lenni, honnét gyönyörűséges jó illat mindenfelé kiterjede. Szent László király szorgalmatoson keresvén a Szent István király gyűrűjét, a püspökök keze által, kezdé kimeríttetni a testből lött megnevezett olajt ezüst edényekbe, de mivelhogy amennyit kimerítnek vala, magától annyi sokasodik vala a koporsóban, igen csudálkozván visszatölték, és mindazáltal az olaj sem több, sem kevesebb nem lőn. Erősen béfedvén a koporsót, egy gyönyörűséges gazdag kápolnába helyhezteték, egy Mercurius nevű szent életű pap egész éjszaka megmaradván a templomban, egy angyal megjelenék néki szép ifjú képében, és tiszta gyolcsban bétakart ajándékot ada, mondván: Mercuri, vedd kezedbe, amit oly igen kívántál, és némely napokig magadnál tartván, azután vidd László királyhoz. Nagy örömmel bételvén Mercurius, mindjárt kitűré a tiszta gyolcsot, és abban találá a jobbkezét és a gyűrűjét Szent István királynak, és mikor kedve tartá, e drága ajándékkal kedveskedék Szent László királynak, melyet nagy örömmel vévén, drága edénybe helyhezteté és nagy tisztelettel külön más kápolnába tévé. Méltó volt, hogy minden rothadás nélkül megtartatnék az a kegyessen adakozó jobbkéz, mely oly sok alamizsnát osztogatott a szegények táplálására. Ezekkel és sok egyéb csudatételekkel megdicsőítette az Úristen Szent István királyt.
Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga!
Ki voltál valaha országunk istápja!
Hol vagy István király? Téged magyar kíván,
Gyászos öltözetben teelőtted sírván.
Rólad emlékezvén csordúlnak könnyei,
Búval harmatoznak szomorú mezei.
Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
Nem szünnek iszonyú sírástól szemei. Virágos kert vala híres Pannónia,
Mely kertet öntözé híven Szűz Mária.
Kertésze e kertnek István király vala:
Behomályosodott örvendetes napja.
Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid,
Hozzád fohászkodunk árva maradékid.
Tekints, István király szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet régi országodra.
Esztergom, Előhegy
Az első szent király itt született, s azóta
szent város ez: szent és gyámoltalan.
Paphercegek, néha paraszti, néha
királyi vér, akkomodálta vén csuzos
lába alá, faragott tarka zsámolyul.
S némelyik oly dicső zsámolyról álmodott,
mint a pápának Róma; s agg tanárok
eszét, s rossz talján piktorok kezét
bérelte: jó öreg papok játéka volt ez;
tán olykor balkezes; de hagyján: mert az Istent
szolgálták ők is, és az életet! Nekik
köszönd e látványt; balról a kerek
templommal, melyet, mondják, ama nagy Dóm
legelső álmodója épített, kicsiny
próba gyanánt, hogy élve lássa még csodás
álmát: a fő Magyar Templomot! Én is, én is
nekik köszönhetem ma ezt az órát:
templomot látok én is, és talán
elmondom most, vén álmok s játékok között,
ami oly rég ül nyelvemen. Sötét kor ez,
barátaim! Szörnyű rabságból ébredünk
s átallunk szabadságért küzdeni.
Templomokat romboltunk, s rá nem érünk
építni; jó ha még saját ledőlt falunkat
fölrakhatjuk, hogy elbújhassunk szégyenünkkel!
Küzdeni? Más korok küzdtek könyvért, keresztért,
ostyáért és zászlóért: ez nekünk már
mind semmi volt. Mi már a Semmiért
harcoltunk, mint üres gép, barbár századok
harcánál szörnyebb harcot. Egymást vontuk az
ágyúk elé. Óh, szent István király! a te
csatáid jobbak voltak. Karddal a
kard ellen! hogy a magyar ölyv galambként
üljön a szentek vállán, s hordja tőlük az
Isten póstáját! - Hol az Isten? S hol a harc,
mely békét igér? Ma minden harc eretnek
sárkány gyanánt kölykezne... Hol a pápa,
koronát adni? Templom kellene,
magasság, mint e Dóm, mélyen a közös égbe
emelni vak fejét a bolond, vert magyarnak!
Hol vagy, István király? Bölcs vessződ kellene!
Balgán mentünk el és csonkán jövünk meg,
gyászmagyarok! Mit álmodoztok a
Botond bárdjáról!? - "Nincs idő ma falakat
rakni, se nézni"?!... "Agg papok játéka"?!... - Jobb
játék volt ez, nem ártott senkinek! S talán
nem árt e vers sem! Bárcsak játszanánk
örökké, mint e gyermekek, kik ostort
kötöznek odalenn magukból, kéz a kézbe
fogózva, és egymást lendítve diadallal!
Kép: https://24.hu/tudomany/2016/04/20/a-legenda-szerint-ezert-maradt-epen-istvan-jobbja/
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 9.
Telefon: +36/1/282-9634
E-mail: konyvtar@kmo.kispest.hu; wekerlei.konyvtar@gmail.com
Honlap: https://www.kmo.hu/; https://uj.konyvtar.kispest.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/wekerleikonyvtar
A Wekerlei Könyvtár a KMO Művelődési Központ és Könyvtár tagintézménye
Hírlevél
Galéria
Videók